Szomorúságot nem érez, valójában már nagyon várja az új életet. Michael
Schumacher ma kettő órakor (helyi idő szerint 11 órakor) beült élete utolsó
csütörtöki FIA-sajtótájékoztatójára, és mesélt. Röviden 9sszefoglalta hosszú és
páratlan karrierjét, megemlékezett a riválisokról, akik pedig tisztelegtek
előtte.
Van benned némi szomorúság?
Schumacher: Nem, egyáltalán nem.
Örülsz, hogy vége?
Schumacher: Igen, megpróbáltam sikeresen befejezni a küldetésemet,
ez nem ment, de boldog vagyok, hogy itt ér véget, és ismét kezdődik egy
teljesen másik élet.
Michael, üdv köztünk ismét! Húsz év versenyzés volt ez. Hogyan
összegeznéd?
Schumacher: Nos, nem gondolnám, hogy elég időnk lenne összegezni,
de mondjuk így: ez majdnem 20 jó év volt, valamint nagyon sok izgalom és öröm.
Ajánlanád Sebastiannak?
Schumacher: Emlékszem, az elején azt mondtam, ha négy-öt évig ezt
csinálom, talán kihozom belőle a maximumot, és majd úgyis elfáradok, így nem is
láttam ennél messzebbre. Aztán végül majdnem 21 év lett belőle… Biztos vagyok
abban, hogy nehéz elképzelni ezeknek a srácoknak, hogy ilyen hosszú ideig itt
legyenek, de meglátjuk!”
Michael, te mindkét bajnokesélyest régről ismered. Milyen emlékeid
vannak Sebről és Fernandóról? És kérdés Seb-hez és Fernandóhoz: Nektek milyen
emlékeitek vannak Michaelről?
Schumacher: Fernandóval elég sok évet töltöttünk el itt – a
bajnokságért harcolva. A tisztelet tekintetében kicsit más volt a helyzet, azok
igazán kemény idők voltak. Sajnos elég sokszor igen erős volt, és túl jól
végezte a munkáját. Lazábban kellett volna vennie a dolgokat, és megnézni,
miként csinálja ezt az öreg! Ami Sebet illeti, vele már igen régóta barátok
vagyunk. Végigkövettem a karrierjét a Forma–1-ig, és büszkévé tett, milyen
sikeres. Mindketten a hazai gokartpályámon, Kerpenben nőttünk fel. Ott lenni a
kezdeteknél, aztán látni, mennyire domináns… ez hatalmas eredmény.
Alonso: Mindig is kiváltságként tekintek arra, hogy megmérethettem
magam egy olyan emberrel, mint Michael, aki nagyon hosszú időre bebiztosította
magának a Forma–1 rekordjait. Itt és a rajtrácson is közel kerültünk hozzá, és
ahogy Michael is mondta, nagy csatákat vívtunk és hatalmas tiszteletet érzünk
egymás iránt a pályán. És folyamatosan tanultunk egymástól, ami egy kicsit
talán a sportot is megváltoztatta.
Vettel: Kicsit más a helyzetem, mint Fernandóé, mivel nekem már
akkor megadatott a lehetőség, hogy találkozzam Michaellel, amikor még kisgyerek
voltam. Ő volt az én hősöm – remélem, most befogja a fülét –, de ő valóban
inspirált engem, és más gyerekeket is akkoriban, Kerpenben. A mi példaképünk
volt, és megtiszteltetés volt vele találkozni. Ő felügyelte a kerpeni
bajnokságokat, és az utolsó versenyre kijött, hogy ő adja át a serlegeket
minden gyereknek. Több mint száznak, szóval meglehetősen türelmes volt. Ma már
tudom, milyen sűrű beosztása volt akkor, és mégis plusz időt fordított a
szurkolókra, de különösen ránk, a versenyző gyerekekre. Ez egészen különleges,
nagyon különleges emlék. Amikor először találkoztunk, nem igazán tudtam, mit
tegyek, mivel nem akartam hülyeséget kérdezni, de jól emlékszem a pillanatra.
Aztán később, mára ez egy kicsit más lett, felnőttem, és most normális
kapcsolatban vagyunk. Így amikor ma beszélek vele, nem érzem úgy, mintha a
hősömmel beszélnék, egyszerűen csak Michaellel beszélek. Vagyis az embert látom
benne, nem pedig amit elért. De persze emlékeztetem magam arra is, hogy
versenyezhettem ellene pár éven át – persze sajnos nem olyan közel, mint
mondjuk Fernando. Az ilyesmi gyerekkoromban nagyon távolinak tűnt, hiszen már a
Forma–1 is csak álom volt számomra. De az utolsó évek nagyon különlegesek
voltak, a kapcsolatunk is az, és úgy gondolom, mindig is inspirálni fog engem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése